udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
93
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-93
Névmutató:
Farkas Imola
2004. november 13.
A Heltai Alapítvány felelevenítette a First Exhibition néven indított tárlatok hagyományát. Nov. 12-én Andor Tamás nagykárolyi fiatal művészjelölt kapott lehetőséget a bemutatkozásra Kolozsváron: grafikáit, tusrajzait állította ki. /Farkas Imola: First Exhibition – Andor Tamás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./2004. december 14.
Dec. 13-án ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját Kolozsváron a Szent Mihály egyházközség szeretetszolgálata. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, a szervezet védnöke beszédében kifejtette: a rendszerváltás után a Szent Mihály egyházközség vezetősége számos intézményt hozott létre, ezek egyike a Caritas. Fábián Mária, a szervezet ügyvezető igazgatója számolt be a Caritas tevékenységéről. /Farkas Imola: 10 éves a Szent Mihály Caritas. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./2004. december 21.
Vetró András Kézdivásárhelyen élő szobrászművész /sz. Temesvár, 1948/ apja, Vetró Artúr szobrászművész nyomdokaiba lépett, aki Kolozsváron, a Képzőművészeti Főiskolán a szobrászatot tanította. 1989 októberében együtt állítottak ki édesapjával. Apja 1992-ben meghalt, és abban az évben volt kettőjüknek gyűjteményes emlékkiállításuk. András fia az Incitato lovas művésztábor vezetője, másik fia, Barna a fiatal művészek Udvartér nevű megnyilvánulásának szervezésében vállal oroszlánrészt. Fábián Ernő filozófus plakettjét leleplezték Kovásznán, jövőre pedig a Barcsay Jenő plakettje lesz felavatva. Vetró András a hagyományos módszereket alkalmazza, főleg híres emberek mellszobrait, plakettjeit készíti el. /Farkas Imola: Műterem az udvartérben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./2004. december 25.
Megjelent Herepei János posztumusz munkája: Kolozsvár történeti helyrajza, Sas Péter szerkesztésében, a Művelődés kiadásában. Herepei János /Kolozsvár, 1891-Szeged, 1970/ Kolozsváron az egyetemen magyar-történelem-régészet szakot végzett. 1914-ben Pósta Béla egyetemi intézetében segédarcheológusként alkalmazta. A román egyetem kötelékében csak rövid ideig régészkedhetett, az Árpád-kori sírok azonosítása miatt eltávolították az egyetemtől. 1925-1938 között a Minerva nyomda könyvelője volt, emellett kutatott, az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumőri tisztségét is betöltötte. 1938-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett. A világháború végén parancsot kapott, hogy a múzeum legértékesebb darabjait ládában menekítse. Az érkékes anyag 1945 márciusában az zalaegerszegi állomáson bombatalálat következtében elégett. Herepei hibásnak érezte magát a parancs végrehajtásáért, a háború után nem tért haza, három évig Keszthelyen nyomorgott. 1947-ben Bonyhádra költözött, hogy a hazatért bukovinai székelyek Székely Múzeum Egyesülete által felállítandó múzeumát vezesse. 1950-ben a hatóságok a múzeumot felszámolták. 1953-ban Kajdacsra költözött, itt kezdte meg jegyzeteit feldolgozni. 1957-től felfigyelt munkásságára a szegedi egyetem irodalmi tanszéke. Biztosították neki a kutatás feltételeit. 1961-ben családjával Szegedre költözött. A szegedi egyetem Adattár a XVII. Századi szellemi mozgalmaik történetéhez címmel három kötetben kiadta cikkeit, tanulmányait. Élete főműve soká váratott megjelenésére /A Házsongárdi temető régi sírkövei, Budapest, 1988/. Herepei kéziratos hagyatékában több kéziratos munka fennmaradt. Sas Péter Kolozsvár múltjának kutatására szakosodott. Neki köszönhető Herepei értékes munkájának kiadása. /Gaal György: Kolozsvári helynevek vallatója. = Helikon, dec. 25., 24. sz./ Előzőleg Herepei könyvéről: Farkas Imola: A valódi érték időtálló. Könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. ápr. 3./ Megjegyzés: Meg kell említeni Asztalos Lajos hatalmas munkáját: a Szabadságban folytatásokban közli – betűrendbe rakva – Kolozsvár minden utcájának összes elnevezését, történelmi múltját, megemlítve az utcában található fontosabb épületeket, intézményeket, gyárakat is. 2004-ben egész évben folytatódtak közlései. A 2004. dec. 15.-i számnál a K betűnél tartott. Ízelítőül az alapos adattárból: „1497: Kysmesterwczaya [Kmk II. 159.]; 1570: "Janos deak Kismester vchay" [Élő 24.]; 1572: "Caspar ely fwtamot eleote az kismester vchara" [LvLtTörJk III/3. 13–63.]; 1589: kleyn meister gasse (’kismester utca’) [Gold 119.]; 1695: "a Széna Utczától Kis mester utczára által menő Sikátor" [Élő 24.]; 1696: "Platea angustae [...] qui [...] ex [...] Platea Széna Uccza in Plateam vulgo Kis Mester uccza nominatam ducit" (’a Széna utcából a közönségesen Kismester utcának nevezett utcába vezető szűk utca’) [Kvtel 67.]; …” /A Kismester utca leírása folytatódik, Asztalos idézett Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban című verséből is, az utca eredetéről pedig ismertette Szabó T. Attila és Cholnoky Jenő véleményét.2005. február 10.
Február 9-én a Kolozsvári Népfőiskolán dr. Pozsony Ferenc tartott előadást a farsang kialakulásáról és az Erdélyben meghonosodott szokásokról. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a román kultúrában nem létezik a farsang. A kollektivizálásig a fonóházaknak volt fontos szerepe a farsangolásban, ezek amolyan korabeli klubhelyiségek voltak. Legélőbb formájukban a székelyföldi falvak őrzik a farsangi szokáskör hagyományait, de nem kell félni az ünnep eltűnésétől, hiszen képes megújulni, átalakulni és ezáltal fennmaradni. /Farkas Imola: Farsang Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./2005. február 17.
Több mint húsz sírkövet döntöttek ki ismeretlen tettesek Kolozsváron a monostori katolikus egyházközség temetőjében. Kádár István esperes-plébános értesítette a rendőrséget is, a helyszínt megvizsgáló rendőrök nem tartják valószínűnek, hogy kézre kerülnének a tettesek. /Farkas Imola: Sírköveket rongáltak. A tettesek kiléte ismeretlen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./2005. február 19.
Mostoha sorsa van a tordatúri katolikus templomnak: a hívek száma megfogyatkozott, hosszú idő óta nem sikerült javítani az épületet. Kormányalapból 200 millió lejt utaltak ki a javítására, ezzel szemben csak a tetőszerkezet javítása 452 millió lejbe kerülne. Több pályázatot benyújtottak a hiányzó összegek pótlására, válasz még nem érkezett. A katolikus templom rendkívüli értéke a XIV. század elejéről származó Madonna, amelyet többen Erdély legrégibb Madonnájaként tartanak számon, 1999-től a gyulafehérvári székesegyház őrzi. /Farkas Imola: Tordatúr. Felújításra szorul a katolikus templom. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./2005. április 1.
Kolozsvár belvárosában húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan két fiatal fiú lépett ki az egyik belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az anyanyelve, hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak. A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, az mentette meg, hogy lófarokba fogott haja részben felfogta a vágószerszámot. Egyre gyakrabban ér szóbeli vagy tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert magyarok. A látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek nyilvánosságra ezek az esetek. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, az áldozat, de a nemzeti önérzetükben sértettek is panaszt tehetnek. Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a magyarellenes megnyilvánulások elenyészőek. „A múlt héten Nagyváradon, azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk” – mondta. Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészségre irányította az újságírót, mivelhogy valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó. Az ügyészségre viszont „nem érkezett” meg az ügy. /Farkas Imola, Balázs Bence: Magyarnak lenni veszélyes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./ „Paste fericit, bozgorule!” (Boldog húsvétot, te hontalan!) Ezzel a felkiáltással támadt rá néhány nappal ezelőtt két fiatalember Kolozsváron a magyar nemzetiségű T. Z.-re, majd egyikük fejen szúrta őt. A 27 éves férfi éppen zárni akarta a főleg magyar egyetemisták által látogatott Mikó utcai szórakozóhelyet, miközben kollégája megpróbált leinteni egy taxit. – Azért kötöttek belém, mert magyarul beszéltem munkatársammal – emlékezett vissza a történtekre az áldozat. A tettesek után szaladtak, a közelben felbukkant két rendőr. A rendőrök valamennyiüket megállították, azonban amikor az áldozat megpróbálta elmondani, mi is történt, a járőrök azt ajánlották, menjenek mielőbb a sürgősségre. Eközben a két suhanc hangoztatta: nem ők voltak a tettesek. Az áldozat társával együtt tovább próbálta ismertetni a történteket, az egyik rendőr azonban „Menjenek már innen!” felszólítással durván ellökte T. Z. kollégáját. A két férfi ekkor elindult a közelben levő Mikó utcai sürgősségi kórház irányába, távozásukkor látták, amint a rendőrök tovább beszélgetnek a tettesekkel. „Nem állítottak ki jegyzőkönyvet, nem is hallgattak végig. Nem tudjuk, mi történt utána” – idézte fel az esetet az áldozat. A kolozsvári sürgősségen súlyos vérveszteséget állapítottak meg T. Z.-nél, majd helyben bevarrták a sebét. Az orvos úgy vélte, nem követett el vétséget, amikor a seb bevarrása után nem értesítette a hatóságokat. Arra a kérdésre, hogy szerepel-e nyilvántartásukban az eset, Adrian Marian rendőrségi szóvivője elmondta, tudnak az esetről, de részletekkel nem szolgálhat, mivel az iratcsomót már továbbították a kolozsvári ügyészségre. Violeta Treistaru ügyészségi szóvivő szerint hozzájuk nem továbbították azt. Oana Teoc bírósági szóvivő közölte, hozzájuk sem érkezett vádemelési javaslat a rendőrségről. Másodszori megkeresésre Adrian Marian rendőrségi szóvivő előző nyilatkozatához képest homlokegyenest mást mondott: biztos, hogy történt valami, kérdezte. Végül írásban kérte az újságíró kérdését. Marcel Bontidean kolozsvári rendőrparancsnok nem tudott a történtekről. „Ha lenne ilyen esetünk, tudnék róla” – tette hozzá a rendőrfőkapitány. /Bálint B. Eszter: Véres húsvét a Mikó utcában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./2005. április 25.
Április 23-án avatták fel a Misericordia – Irgalmasság Háza Egyesület által működtetett öregotthon második épületét Bágyonban. A hozzátartozók nélkül maradt idősekért történt holland–magyar kezdeményezés példaértékű. Sógor Gyula esperes holland szeretetszolgálatokkal együtt dolgozott az otthon építésén. Sógor Gyula halála után fiai, ifjabb Sógor Gyula, az otthon gondnoka és Sógor Géza, a Misericordia Egyesület elnöke folytatták a megkezdett munkát. Az első otthon 16 férőhelyes. A most avatott újabb épület „kulcsrakészen” várja lakóit: 25–30 férőhelyesre tervezték. /Farkas Imola: „Kis Európa” Bágyonban. Felavatták a Bágyoni Öregotthon második épületét. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./2005. július 16.
Tizenharmadik éve már, hogy két hétre, a világ különböző tájairól érkezett képzőművészek összegyűlnek, hogy Európa egyetlen olyan művésztáborában alkossanak, amelynek központi témája a ló. A 2005-ös Incitato nemzetközi művésztelep a Pegazus-téma jegyében zajlik, a korábbi évek tematikái: ló és lovas, nő és ló, táltos, koronázás, satöbbi voltak. A nemzetközi művésztelep július 2-tól 17-ig tart, közel harminc hazai és külföldi képzőművész alkot a bálványosi műteremben. /Farkas Imola: 13. Incitato művésztelep Bálványosfürdőn. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./2005. augusztus 3.
Augusztus 2-án Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban megnyílt a tizedik éve megrendezett Kalotaszegi Alkotótáborban készült alkotások tárlata. – A kalotaszegi, szűkebben a zsoboki táj változatossága alkalmas arra, hogy művésztábornak adjon helyet – fogalmazott Banner Zoltán művészettörténész. A dokumentarista technikák alkalmazása ellenben több mint leltár: a nemzettudat erősítése mellett mintakönyvül szolgálhat majd az elkövetkező nemzedékek számára – értékelte a műkritikus. A tekintélyes gyűjtemény őrzője a zsoboki református gyülekezet, a Bánffyhunyadon felépítendő Kós Károly Kulturális Központ ad majd otthont a legsikerültebb műalkotásoknak. /Farkas Imola: Hagyományőrzés és modernség – 10 éves a zsoboki művésztábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./2005. augusztus 20.
Hat ország kisebbségi és regionális hagyományőrző néptáncegyüttese vesz részt az augusztus 18-tól 21-ig tartó VII. Szent István-napi Néptánctalálkozón Kolozsváron, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Szarkaláb Néptáncegyüttes szervezésében. A szomszédos országokból is érkeztek magyar néptánccsoportok. A hetedik alkalommal megrendezett néptáncfesztivált a háromszéki Gidófalváról érkezett fúvószenekar fellépése indította. Hat ország tizenkét hagyományőrző együttese lépett fel a nyitóelőadáson. /Farkas Imola: Családias Szent István-napi örömünnep. Jó hangulatú nyitórendezvény a fesztiválsátorban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./2005. augusztus 27.
Hivatalosan is felavatták a bonchidai Bánffy-kastélyban működő központot, amely azon kevesek közé tartozik, ahol gyakorlatban is elsajátíthatják az építészek, restaurátorok a szakma csínját-bínját. Neves személyiségek ünnepeltek együtt a Transylvania Trusttal: Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai delegációjának vezetője, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Virgil Nitulescu, a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, David Baxter, az Institute of Historic Building Conservation (IHBC) európai programjának igazgatója és John Yates, az IHBC elnöke. A Transylvania Trust csapatának köszönhetően a Bánffy-kastély esete az egyértelműen pozitív példák közé tartozik. Dr. Szabó Bálint, a Transylvania Trust elnöke nyitóbeszédében elmondta: Erdély gazdag építettöröksége számos kor, stílus, kultúra jegyeit hordozza – egyik legfontosabb épület a bonchidai Bánffy-kastély, amely a Transylvania Trust és partnerei erőfeszítéseinek köszönhetően lassanként visszanyerheti egykori fényét. Markó Béla miniszterelnök-helyettes kifejtette: Erdély mindig is Európa része volt, a kulturális sokszínűség e vidék sajátsága. Napjainkra feledésbe merültek az egykori mesterségek, technikák, amelyek nélkül az ország gazdag épített örökségét nem lehet eredeti állapotában helyreállítani. /Farkas Imola: Építettörökség-helyreállító szakképző központ Bonchidán. Magas rangú vendégek a Bánffy-kastélyban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./2005. szeptember 12.
Szeptember 9-10-én Kolozsváron hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, a magyar civil szervezeteknek találkozóját. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt. – Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában. Szeptember 10-én tartották a MACISZE 2. közgyűlését, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. A kilenc szakmai szekcióülés mindegyike érintette a konferencia fő témáját. /Farkas Imola, Stanik Bence: Erősödő civil szféra. Módosítandó a támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./2005. szeptember 26.
Az Erdélyi Magyar Bábos Találkozónak sikerült hagyományt teremtenie, a kolozsvári közönség és a szakma egyaránt számít rá – fogalmazott szeptember 23-án a megnyitón Vincze László szervező, a Homo Ludens Alapítvány vezetője. Kolozsváron a rendezvényen részt vesz az erdélyi magyar bábtársulatok zöme, illetve a kolozsvári Puck bábszínház román tagozata is. Teltház előtt zajlott a nyolcvan éves Kemény Henrik bábjátékos produkciója, aki még apjától tanulta a bábozást. /Farkas Imola: A mesék igazságokat hordoznak. Véget ért a hetedik magyar bábos találkozó Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./ A hetedik bábostalálkozót már hitelre szervezte a Homo Ludens Alapítvány. A kolozsvári rendezvényt évről évre kevesebb pénzből kell megszervezni – mondta el Vincze László, a szervező Homo Ludens Alapítvány elnöke. Az elmúlt hét év alatt, amióta a találkozót szervezik, sem a résztvevő csoportok száma, sem a nézősereg érdeklődése nem csökkent; gyerekek és felnőttek szép számban vettek részt az előadásokon. /Lukács János: Szomorú-vidám játék. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./2005. október 24.
A Reményik Sándor Alapítvány október 21-én immár hetedik alkalommal szervezte meg a költő emlékének szentelt ünnepséget. Vándorrendezvényként az ünnepséget megrendezték már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Pécsen stb., idén Szeged városa fogadta be, a Százszorszép Gyermekház bonyolította le az emléknapot. Az egész napot felölelő rendezvény szavalóversennyel indult, amelyen kolozsvári, székelyudvarhelyi és szegedi diákok vettek részt. Délután került sor a konferenciára, illetve az ünnepi műsorral egybekötött díjkiosztó gálára. A gálaműsor nyitányaként a zsoboki művésztábor alkotóinak munkáiból összeállított tárlatot mutatták be, a kiállítók közül Essig K. Klára, L. Bordy Margit, Tompos O. Ágota személyesen is jelen voltak. A megnyitón Kántor Lajos irodalomtörténész elmondta: hagyomány, hogy kiállítás kísérje a Reményik emlékünnepséget. A Szegedi Szimfonikus Zenekar kolozsvári származású zenészei, Kosztándi István és Zimán János hegedűművészek Bartók Béla két hegedűre írt műveiből szólaltattak meg a gálaműsor kezdetén és végén. Színvonalas irodalomtörténeti előadások hangzottak el az emlékünnepség gerincét képező konferencián: Vallasek Júlia, Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Dávid Gyula előadásai Reményik költészetének különböző vetületeit, lehetséges értelmezési módjait vetették fel. A verscsokor az első díjas Pál Emőke székelyudvarhelyi tanuló szavalatával zárult. Hagyományosan évente átnyújtják az alapítvány Reményik Sándor-díját, amelyet idén Ilia Mihály érdemelt ki. Pomogáts Béla laudációjában elmondta: Ilia Mihály nagyon sokat tett az erdélyi irodalomért, több síkon: irodalomtörténeti tanulmányaiban értékelte, a szegedi bölcsésztudományi egyetem egyik legnépszerűbb professzoraként számos nemzedéket vezetett közel a XX. századi magyar irodalomhoz. Ilia Mihály „a mai idők Kazinczyja”, a mai magyar irodalom jeles képviselőivel folytatott levelezésének anyaga felbecsülhetetlen irodalomtörténeti érték – fogalmazott Pomogáts Béla. /Farkas Imola: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. VII. Reményik Sándor emlékünnepség, ezúttal Szegeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2005. november 12.
Négyéves átlagot tekintve Erdélybe ötször kevesebb pénz jutott, mint az ország másik négy történelmi régiójába – állapította meg Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter Zilahon, a szilágysági önkormányzati tisztségviselőkkel folytatott megbeszélésen. A miniszter hangsúlyozta, az elmúlt tíz hónapban nem sikerült mindent megvalósítani terveiből, mert a több hullámban érkezett árvizek utáni károk helyreállítása kimerítették a minisztérium pénzkeretét. Legfontosabbnak tartotta azt, hogy sikerült a kistelepülések számára is megteremteni az infrastrukturális fejlesztési lehetőségeket, hiszen a községek önerőből aligha tudnának megbirkózni az EU-s csatlakozás követelményeivel. Pályázatokkal országszerte mintegy 800 faluban bevezették az ivóvízhálózatot. Borbély László Kolozs megyei látogatása során Kalotaszentkirályt, Bánffyhunyadot és Ketesdet is felkereste. Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke, a kalotaszentkirályi iskola igazgatója ismertette a miniszterrel a szórványközpont bővítésének terveit. Az új bentlakásépület tervei már elkészültek, a szükséges pénz megszerzéséhez Borbély László támogatását ígérte. /Farkas Imola, Józsa László: Önkormányzati gondokkal ismerkedett a területrendezési miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./2005. november 28.
November 26-án tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron, idén ünnepelték az EMKE megalakulásának 120. évfordulóját. A résztvevők egyperces csenddel adóztak Zahoránszky Ibolya emlékének, akinek elhunytával a Máramaros vidéki magyar közösség egyik éltetőjét vesztette el. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta, az 1885-ös alakuláskor a megmaradás volt a cél, a három alappillér, amelyre építettek: az egyház és az iskola megerősítése, a gazdasági erő megtartása és a kultúra felkarolása. Azóta is erre a három tényezőre kell figyelnie az erdélyi magyarságnak. 1910-ben például 163 iskola, 77 óvoda élvezte az EMKE támogatását, 227 könyvtár, 154 daloskör működött az égisze alatt. 1949-ben az összes civil szervezetet megszüntették, az EMKE is erre a sorsra jutott, majd 1991-ben újraalakult. Kötő József államtitkár elnöki beszámolójában az EMKE történetét meghatározó építő tevékenységet emelte ki. A felújítások, építkezések sorából kiemelendő a Szabédi-ház, a pusztinai közművelődéi központ, a Györkös-ház, az országszerte épülő magyarházak, és nem utolsósorban a Barabás Miklós Céh kolozsvári székháza. Több mint 60 civil szervezet csatlakozott társszervezetként az EMKÉ-hez. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök bemutatta a marosvásárhelyi szervezet által az ünnepi alkalomra megjelentetett kiadványt. Szép Gyula alelnök elismerte: a minisztériumban való gyenge képviselet rányomja bélyegét a magyar közművelődési életre, hiszen a megyei igazgatóságok, múzeumok, könyvtárak stb. a minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ezért elenyésző a magyar alkalmazottak száma. A területi szervezetek képviselői megtartották beszámolóikat. Délután a Magyar Színházban folytatódott az ünnepség a Guttmann Mihály vezette Romániai Magyar Dalosszövetséggel együtt. Az EMKE idei díjátadóját kórusfellépések színesítették. Az EMKE-díjak nemcsak ünnepi gesztusok, hiszen olyan személyiségek kapják meg évről évre, akik a közművelődés prófétái, példájukat népszerűsíteni kell – fogalmazott Kötő József. Az idei díjazottak: Spectator-díj: a Filmtett szerkesztősége; Kacsó András-díj: Orza Calin; Bányai János-díj: Antal Árpád; Kun Kocsárd-díj: Varga Ferenc; Nagy István-díj: Tana Anna; Bánffy Miklós-díj: Kövesdy István; Kovács György-díj: Dobos Imre; Poór Lili-díj: Bicskei Zsuzsanna; Szentgyörgyi István-díj: Kováts László; Szolnay Sándor-díj (a Barabás Miklós Céhel közösen): Novák Ildikó, Szabó Márta és Németh Júlia; Monoki István-díj: Kiss Jenő; Balázs Ferenc-díj (a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal közösen): Balla Zoltán; gr. Mikó Imre-díj: László Attila; életműdíj Szilágyi Ferenc és Orth István. Farkas Imola: Továbbélés a cselekvés jegyében. /120 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./2005. december 8.
Nagyenyed pozitív példája az eredményes együttélésnek, a városban a román és magyar anyanyelvű lakosság között nincsenek jelentősebb nézeteltérések. Kováts Krisztián alpolgármester elmondta, hogy a 28 ezer lakosú városban a magyarság részaránya 16,5 százalék. A háború óta nem volt magyar polgármestere, sem alpolgármestere Nagyenyednek, egészen tavalyig. Sikerült elérni a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. Amikor valamilyen kultúrműsort szervez a város, megszokottá vált, hogy a magyar néptáncegyüttes is fellép, a március 15-én is sikerült komolyabb ünnepséget szervezni. Nemcsak az RMDSZ és a Bethlen Gábor Kollégium koszorúzott, hanem a Nagyenyedi Polgármesteri Hivatal, a Fehér Megyei Tanács képviselői is jelen voltak. – Mozgalmas kulturális élet zajlik a városban, havonta több kiállítás nyílik, az RMDSZ-székház nagytermében is gyakran rendeznek tárlatokat. /Farkas Imola: Kitartás és határozottság: biztos eredmények Nagyenyeden Beszélgetés Kováts Krisztián alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./2006. január 18.
A Kolozsváron felállítandó 1956-os emlékmű szobortervét tizenkét erdélyi képzőművész pályázatából választotta ki a bíráló bizottság, Szakáts Béla Temesváron élő szobrász munkáját ítélve a legsikerültebbnek. Az emlékművet az 1956-os forradalom félszázados évfordulóján tervezik felállítani. Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ 1962-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Főiskolán. Kihelyezéssel került Temesvárra, a képzőművészeti líceum tanárának. Itt dolgozott 30 évig, majd a rendszerváltás után újraalakult Temesváron a képzőművészeti főiskola, ahol tanszékvezető volt nyugdíjazásáig. Jelenleg is vannak órái az egyetemen. /Farkas Imola: „Személyes 56-os élményeimből építkeztem” Beszélgetés Szakáts Béla szobrászművésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./